Ádvent első vasárnapját megelőzően elkezdtük a készülődést a karácsonyra a penci gyülekezetben, egy jó hangulatú, vidám családi délután keretében.
Vetélkedők, csapatversenyek és egy furfangos betlehemi történet segítette a ráhangolódást.
Majd a feladatoktól elfáradt kicsik és nagyok némi uzsonnázás után nagy erőkkel vetették bele magukat a kézműves foglalkozásokba, ahol gyönyörű karácsonyfa- és asztaldíszeket, képeslapokat készítettek.
Az imatermet fenyő és gyantaillat lengte be, volt olyan család, aki a megkezdett készülődést otthon mézeskalács sütéssel folytatta.
Sok- sok munka, teendő, készülődés, várakozás veszi kezdetét, vagy folytatódik a holnapi napon. Nehéz lenne ezt letagadnunk. De ha lesz időnk, energiánk, néhány percre is csupán, de eszünkbe, szívünkbe juttatni ennek a mégiscsak csodálatos négy hétnek az igazi üzenetét, akkor talán együtt- családi és gyülekezeti körben- boldogan ülhetjük majd körül a szentesti asztalt, a karácsonyfát.
S talán meghalljuk majd a bátorító hangot:
„Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában.(Lk 2, 10-11)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése