 | |
| Áldás Csőváron és Pencen |
A mai vasárnapon mindkét templomunkban megtartottuk a tanévnyitó családi istentiszteletet. Szép számmal jöttek el hittanosok, kistestvéreik és a családok.
Az alkalom első részében minden gyermek választott magának egy színes ceruzát, és azzal kapcsolatban elmondta egy kedves nyári emlékét: például: kék színű fagyi, vízparti nyaralás, homok a tengerparton, biciklizés a zöld fűben. Majd meghallgattunk egy történetet a színes ceruzákról:
Egy kisfiú,
nevezzük őt Jeromosnak, azt a feladatot kapja az iskolában, hogy rajzolja le a
barátait, amint együtt játszanak. Jeromos nekiáll rajzolni, szebbnél szebb
színes ceruzákat vesz elő, hogy kiszínezze a rajzát, de bizony a színes ceruzák
nem fognak. Csupa fekete-fehér a rajza.
Jeromos kétségbe esik – ezek a szép színes ceruzák nem tudnak színezni? Hiába színezett ennyit velük? Jeromos gyorsan kihegyezi a színes ceruzákat újra, kicsit vízbe mártja őket, hívja a szüleit, szól az iskolában, töpreng és megoldásokat keres, de bizony a színes ceruzák csak fekete-fehéren rajzolnak.
Jeromos kétségbe esik – ezek a szép színes ceruzák nem tudnak színezni? Hiába színezett ennyit velük? Jeromos gyorsan kihegyezi a színes ceruzákat újra, kicsit vízbe mártja őket, hívja a szüleit, szól az iskolában, töpreng és megoldásokat keres, de bizony a színes ceruzák csak fekete-fehéren rajzolnak.
Lakik
Jeromos szomszédságában egy idős bácsi, akivel néha nagyon jól el szoktak
beszélgetni. Jeromos neki is elpanaszolja a bánatát – Látod, csak
fekete-fehéren fognak a színes ceruzák! A bácsi erre csak egyet kérdez: Jeromos,
és mit rajzoltál le arra a papírra? Jeromos büszkén válaszol: Hát, azt,
amikor a barátaimmal verekszünk! És én vagyok a legerősebb! A bácsi
megkérdezi: Micsoda házi feladat ez?
Jeromos
megszeppenve válaszol: Az iskolában adták! Azt mondták, hogy rajzoljuk le a
barátainkat! Hát én lerajzoltam őket!
A bácsi
elgondolkodik: Mondok én neked valamit Jeromos. Menj szépen haza, és rajzolj
egy másik rajzot. Így is tett Jeromos. De a lapon még mindig nem fogtak a
színes ceruzák. Jeromos lógó orral átbandukolt az idős bácsihoz: Bácsi, ez sem
lett jó. Megint fekete-fehér – mutatja a rajzot.
Jeromos, mit
rajzoltál te erre a lapra? – kérdezi a bácsi. Hát azt, hogy a barátaimmal
elcsórjuk az almát egy kertből! Jeromos, Jeromos – csóválja a fejét a bácsi
– szabad ilyet tenni?
Olyan jó
móka volt –
válaszolta halkan Jeromos. Látod-látod, még mindig nem jó a rajzod –
mondta szomorúan a bácsi. De hát akkor mit rajzoljak? – kérdezte
kétségbeesve Jeromos a bácsitól.
Azt hiszem,
hogy nem a színes ceruzákkal van a baj, Jeromos. Hanem a rajzokkal. Ezeket a
rajzokat nem szeretik ezek a színes ceruzák. Nem tudnak színesen rajzolni
olyat, amivel nem teszel jót. Verekedni, almát elcsenni nem szép dolog. Valami
szépet kellene rajzolnod, akkor látnád a színeket – tanácsolta a bácsi.
Jeromos
csendben hazaoldalgott. Megkérdezte az anyukáját, hogy vajon szerinte ő tudna-e
szép rajzot rajzolni. Az anyukája megsimogatta a buksiját. Hát persze
Jeromos, tudsz te szépet is rajzolni. Próbáljuk ki – lelkesedett Jeromos. Mit
rajzoljak, segítesz nekem? – kérdezte anyukájától. Ő így válaszolt: Például
rajzold le, hogy egyszer, amikor a barátaiddal itt játszottatok, segítettek
behordani nekem az autóból a megvett dolgokat. Az milyen jó volt, nem kellett
egyedül cipekednem!
Jeromos
nekilátott a rajznak. Rajzolt egy autót, benne a kenyeret, tejet, ásványvizet,
lisztet, gyümölcsöket és a hatalmas nagy dinnyét. Még emlékezett is rá, hogy a
dinnyét ő, egyedül cipelte be. És láss csodát! Az autó piros színben pompázott,
a kenyérnek fényes színe lett, a dinnye pedig harsogóan zöld volt, és Jeromos
mosolygott magában, hogy milyen finom, édes dinnye is volt az. A színek életre
keltek, még a barátai autós pólói is szebbnél szebb színekben pompáztak.
Örömmel
szaladt át a bácsihoz megmutatni a gyönyörű rajzot. A bácsi nevetett: Jeromos,
te most egy nagy igazságot tanultál meg! – mondta. Még a színes ceruzáid
is örülnek! Ha jót teszel, ha a szeretetről szól a rajzod, sőt még az életed
is, látod, mennyivel szebb lesz a világ!
(forrás: pilisievgyul.blogspot.com)
Míg a felnőttek a prédikációt hallgatták, a hittanosok egy lapra felírtak egy-egy jókívánságot az előttünk álló tanévvel kapcsolatban. Az óvodások pedig lerajzoltak valamilyen ajándékot a lapra.
Az istentisztelet végén a tanévre bocsátó áldás után mindenki kihúzott egyet a dobozba összegyűjtött kívánságok közül, mellyel a új tanévet elkezdheti.
Nagy örömmel tölthettük együtt ezt az alkalmat, jó volt a szemerkélő esőben vidám gyermek esernyőket látni közeledve és távolodva a templom irányában. És megélni a mai napi igét: Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. (Jak 4,8)
Penci pillanatok:
Csővári pillanatok:
